Százezer lépés Erdélyben – HATÁRTALANUL! pályázat

7. osztály kirándulása Erdélyben

(2023.május 9-14.)

erdely23
A galéria megtekintéséhez kattintson a képre

 

Kora hajnali indulás után első állomásunk Arany János szülővárosa, Nagyszalonta volt, ahol megkoszorúztuk költőnk szobrát és az egyetlen Erdélyben található Kossuth Lajos emlékművet. Ezután a Király-hágóhoz indultunk, ahol csodaszép kilátás fogadott minket. Mátyás király szülővárosa, Kolozsvár volt a következő állomás. Megnéztük szülőházát és Fadrusz János Mátyás-szobrát. Már az első napon túráztunk is, a Tordai-hasadékot néztük meg, ahová igen meredek út vezetett. Elképesztő volt ezt a természeti kincset saját szemmel látni. A hosszú nap után elfoglaltuk a szállásunkat, ami mindenkinek nagyon tetszett.

A második napon először a zetelaki-víztározót néztük meg. Érdekes volt, ahogyan a hegyek körülölelik a vizet. Miután sok fényképet készítettünk és megcsodáltuk a tájat, utunk egy kis boltba vezetett, ahol házi készítésű szörpöt és lekvárt kóstolhattunk meg, majd kedvenceinket meg is vehettük. Székelyudvarhelyen az Emlékezet parkját néztük meg, ahol 13 magyar király, író és híres ember szobra áll. Szelykefürdőn Orbán Balázs, Farkaslakán pedig Tamási Áron síremlékénél koszorúztunk. Azt gondolom, a nap fénypontja Korond volt, ahol egy lelkes idegenvezető beavatott minket a taplászat, a székelykapuk és a fazekasság rejtelmeibe. A fazekas élményműhelyben minden gyerek kipróbálhatta a fazekas mesterségben magát, és műveinket haza is hozhattuk. A nap utolsó állomása a sóvidék, Szováta volt, ahol a régi villákat összehasonlíthattuk az újakkal, és megnézhettük a Medve-, a Vörös- és a Zöld-tavat.

 A harmadik napon megnéztük a gyergyóújfalui iskolát, ahol a fiúk focimeccset játszottak az ottani hetedikes gyerekekkel, és győzelmet arattunk 5-4-re. Ezután egy nehéz hegyi terepen felmentünk a Súgó-barlanghoz, ahol csodás cseppkövek között sétáltunk, és megtapasztaltuk a teljes sötétséget. Majd a Békás-szoroshoz vezetett az utunk, ahol élvezetes túrát tettünk. Átmentünk egy függőhídon, ugráltunk a patakban lévő sziklákon, és csodáltuk a bámulatos tájat, majd megnéztük a Békási-víztározót. A 40 emeletes lakóháznak megfelelő magasságú gát egyik felén mély völgy, a másik felén pedig maga a víztározó terült el. A nap végén a Gyilkos-tavat néztük meg, és a parton vásárolhattunk is.

A negyedik napon Parajd felé vettük az irányt. Itt megnéztük a sóbányát, ami lélegzetelállító mélységével – magasságával? – ejtett ámulatba minket. Ezután következett egy hosszabb, fárasztó túra, ugyanis  920 méterre a tengerszint felett fekvő Csicsaj dűlő tisztására mentünk fel, ahol Gyergyóújfalu polgármestere mutatta be a terület növény- és állatvilágát. Kürtős kaláccsal és meleg teával vártak minket. A bátrabbak felmásztak a Csicsaj-sziklára is.  A kilátás valami elragadtató volt. A hegymászás után sütögettünk, játszottunk, a fiúk fociztak.

 Még fel sem fogtuk, de már az ötödik napon találtuk magunkat. Első megállónk a Hétlétrás-vízesés volt. Egyszerűen gyönyörű, izgalmas, de egyben veszélyes terep volt. A hely különlegessége, hogy egy szurdok belsejében létrákon kell mászni, közülük az egyik 15 méteres és függőleges. A Szent Anna-tóhoz menet medvével is találkoztunk, aki nem zavartatta magát, az út szélén várta a turistáktól az ételt. A szállásra menet megnéztük a mádéfalvi vérengzés emlékművét.

Elérkezett az utolsó nap. A Petőfi Emlékháztól indultunk Segesvárra. Nem messze innen, Fehéregyházán megkoszorúztuk a kopjafát. Utolsó előtti megállónk Vajdahunyad volt, pontosabban az itteni vár. Nagyon szép  épületegyüttesről van szó, amely a Hunyadi család birtokában volt. Kirándulásunk utolsó megállója Arad, ahol az aradi vértanukra emlékeztünk a gránitoszlopnál. Egy kis meglepetés is belefért az időnkbe, hamburgereztünk, majd egy utolsó városi látnivaló megtekintése után indultunk is haza.

Az egész hét olyan gyorsan eltelt, hogy szinte fel sem tudtuk fogni. Ez egy életre szóló, leírhatatlan élmény volt számunkra!

Balog Éva, Juhász Ráka, Kákonyi Bianka

7.osztályos tanulók