Erdélyi kirándulás
(2022. május 21-26.)
Az egyik napon András bácsi nagy örömmel jött be hozzánk. Elmondta nekünk, hogy mi is részt veszünk a Határtalanul programban. Ekkor mindenkinek felcsillant a szeme.
Egy héttel a kirándulás előtt összehívott minket és elmondta a programokat és a szabályokat, sok tanáccsal látott el minket.
A kirándulás május 21-én hajnali fél 4-kor vette kezdetét, elindultunk az iskola elől.
A galéria megtekintéséhez kérem kattintson a képre!
Miután átléptük az országhatárt, Nagyszalontára, Arany János szülővárosába érkeztünk, ahol megkoszorúztuk az itt található Kossuth szobrot, illetve a költő egyik művének felidézésével emlékeztünk rá. Kolozsváron megnéztük a Szent Mihály templomot, felismerve a gótikus stílus jegyeit, valamit nagy királyunk, Mátyás király szobrát és szülőházát. Ezután a Tordai hasadék felé vettük az irányt. Itt remek túrában volt részünk. A fáradalmas túrázás után folytattuk utunkat a szállás felé. Itt elfoglaltuk a szobáinkat, majd egy háromfogásos vacsorával csillapítottuk éhségünket.
Második napon Európa egyedülálló ikervulkánját, a Szent-Anna tavat, illetve a Mohos tőzeglápot néztük meg. Utóbbit idegenvezető mutatott meg, pallókon mentünk végig a tundrás környezeten. Utunk a történelmi Magyarország legkeletibb pontja felé, Gyimesbükkre vezetett. Ekkor értettük meg igazán, mekkora területet vesztettünk el 1920. június 4-én. A nap végeztével a csíksomlyói fogadalmi templomban jártunk, illetve koszorúztunk a mádéfalvi veszedelem emlékére állított emlékműnél.
Kirándulásunk során a korondi kerámiás műhelyben mi is megmutathattuk tudásunkat. Az edények készítése elött egy kis sajt kóstolásban volt részünk, illetve megismerhettük a székely kapuk készítésének, valamint taplászás rejtelmeit. A parajdi sóbányában megdöbbentünk annak méretein: a hatalmas terek ámulatba ejtettek minket. A nap végeztével sétáltunk a szovátai Medve-tó körül, ahol nem csak a világ egyik legsósabb, heliotermikus tavát láthattuk, hanem a sóhegyeket is.
Negyedik napon a fiúk megmérkőztek a helyi iskola 7. osztályos srácaival, amit sajnos elvesztettünk! Ezután egy hosszú túrán vettünk részt a Súgó barlangban, a helyi cseppkőbarlangban. Felejthetetlen túrát tettünk a Békás-szorosban: megcsodáltuk a sziklaképződményeket, idegenvezetőnk bevitt egy titkos túraútvonalra, ami egy függőhídhoz vezetett. Gyönyörű látványban volt részünk. Majd a Békás-víztározóhoz mentünk, ahol megértettük egy vízi erőmű működését. Ezen a napon az utolsó programunk a Gyilkos-tó volt, ahol nézelődtünk, majd megindultunk haza a szállásunkra.
Az ötödik napon a környék egyik kirándulóhelyéhez, a Csicsaj dűlőhöz mentünk, ahol egy kedves bácsi bemutatót tartott nekünk. Kürtös kaláccsal és teával vendégelt meg minket. Később egy hosszú túrán vettünk részt, megmásztuk a hegyet. Ebédre szalonnát sütöttünk. Egy kis pihenő után folytattuk az utunkat. A Zetelaki-víztározónál készítettünk néhány fényképet, aztán a Szejkefűrdőhöz mentünk, ahol kisvonatoztunk, valamint megnéztük a székelykapukat, melyek Orbán Balázs sírjához vezetnek fel. Mivel lassan beesteledett, és ez volt az utolsó napunk Erdélyben, a szállásunkra mentünk, hogy bepakoljuk bőröndjeinket az indulásra.
Az utolsó napon korán keltünk, hiszen hosszú út várt ránk. Segesváron a középkori hangulatú városközpontot tekintettük meg. Vajdahunyadon a gyönyörűen helyreállított Hunyadiak kastélyát jártuk körbe. Kirándulásunk végén Aradra mentünk, leróttuk kegyeletünket a kivégzett 13 tábornok emlékműve előtt. Sétáltunk a belvárosban, majd finom vacsorát ettünk a McDonald’s-ban. Megindultunk haza. Miután megérkeztünk, mindenki azon csodálkozott, hogy milyen gyorsan véget ért ez a hat nap, és legszívesebben maradtunk volna még néhány napot.
Nagyon köszönjük, hogy részese lehettünk ennek a csodálatos kalandnak.
Köszönjük a pedagógusoknak a kitartást.
Köszönjük az új barátokat.
Kruska Lídia és Taupert Emma
7. osztályos tanulók
