Határon innen és túl, de együtt – HATÁRTALANUL! pályázat

2024. április 30 - 2024. május 05.

 

A Határtalanul Program keretében 26 kelebiai és kunbajai diák hat emlékezetes napot töltött Erdélyben.

Nagy várakozással tekintettünk az erdélyi kirándulásra, hiszen az előző évi program résztvevőitől sok érdekeset hallottunk e táj szépségeiről. Izgatottan vártuk az indulás pillanatát, bár kissé fáradtak voltunk a hajnali ébredés miatt. 2024. április 30-án 3 órakor indult az autóbusz Kunbajáról Kelebiára, ahol a kelebiai diákokkal már kiegészülve folytattuk utunkat Erdély felé.

A hosszú utazás után első állomásunk Nagyszalontán volt, ahol megkoszorúztuk Arany János szobrát, illetve az Erdélyben található egyetlen Kossuth Lajos-szobrot. Ezután a Király-hágó következett, ahol megcsodálhattuk a magas hegyeket és a közöttük elhelyezkedő medencéket. Programunk következő helyszíne Kolozsvár volt. Itt Mátyás király szobrát és szülőházát tekintettük meg, és helyeztük el a koszorúnkat. A Szent Mihály-templomban megcsodáltuk az oltárképeket. Az első nap látványosságait a Tordai-hasadékkal zártuk. Kihívást jelentett számunkra a függőhídon történő átkelés. Ezután a Gyergyóújfaluban található szálláshelyeinkre mentünk, ahol vendéglátóink nagy szeretettel és finom, meleg vacsorával vártak.

 A második napon Románia egyik legnagyobb városába, Brassóba utaztunk, ahol egy idegenvezetővel a belváros utcáin sétálva eljutottunk a hegyi felvonóhoz, ami felvitt minket a 960 méter magas Cenk-hegy tetejére, ahonnan az egész várost és a környéket megcsodálhattuk. Ezután körbe sétáltuk Erdély legnagyobb gótikus templomát, a Fekete templomot.

Következő programunk helyszíne a Csomád-hegység ikerkráterének megtekintése volt.  Az egyik kráterben a Mohos-tőzegláp alakult ki, melyet helyi kísérővel jártunk be, aki miközben végigvezetett minket a lápra épített fapallón, ízes székely tájszólással mesélt nekünk az itt megtalálható rendkívüli növényritkaságakról, állatfajokról. Ezután a másik kráter alján képződött Szent Anna-tóhoz sétáltunk el az erdőn át, és megismerkedtünk a tó keletkezésével

kapcsolatos mondával és a tó kialakulásának történetével is. Utunkat folytatva megálltunk még Csíksomlyón, a híres búcsújáróhelyen, itt a helyi templomot és kolostort néztük meg. A nap befejezéseként megálltunk Madéfalván, ahol koszorút helyeztünk el a lemészárolt több száz székely emberre emlékezve a Madéfalvi veszedelem emlékműnél.

 

 A harmadik napunkat Korondon kezdtük. Idegenvezetőnkkel elsétáltunk egy helyi taplász mesterhez, Fábián Zoltánhoz és feleségéhez, akik megismertettek miket a taplász mesterséggel és a taplógombából készíthető tárgyakkal. Ellátogattunk egy fazekasműhelybe, ahol kipróbálhattuk a korongozást, és tányérokat festhettünk. Itt Korondon megcsodálhattuk még a székely kaput is, idegenvezetőnk elmondta, hogyan készül, és a rajta található motívumok mit jelképeznek. Utunk ezután Farkaslakára vezetett, ahol a Trianon-emlékműnél koszorút helyeztünk el, majd megemlékeztünk Tamási Áron íróról, aki műveiben az erdélyi emberek életét, a székelyek ügyességét és furfangos észjárását ábrázolta.  

Szejkefürdőn sétáltunk a Mini Erdély Parkban a makettek között, itt Erdély legfontosabb történelmi épületeinek kicsinyített másait tekintettük meg. Majd megkoszorúztuk Orbán Balázs, Székelyföld néprajzgyűjtőjének síremlékét, ahová 12 székely kapun át vezetett az útunk. Folytattuk kirándulásunkat Székelyudvarhelyre, ahol megnéztük a Vasszékely-szobrot, felkerestük a szoborparkot, sétáltunk a hangulatos kisvárosban és fagyiztunk.

Szálláshelyre utazásunk közben még megálltunk Zetelakán, itt a víztározót tekintettük meg.

 

 A negyedik napot a helyi Elekes Vencel Általános Iskolában indítottuk, ahol az igazgató úr és a helyi diákok fogadtak minket. A hagyományos barátságos futballmérkőzésen a székely gyerekek voltak az ügyesebbek.

A nap további részét Csicsaj-dűlőn töltöttük, ahol kürtőskaláccsal és meleg gyógynövényes teával vártak minket. A polgármester úr érdekes előadása után a vadászháztól továbbmentünk egy nagy túrára, felmásztunk a hegy csúcsára, ahonnan nagyon szép volt a kilátás. A vadászházba visszatérve szalonnát sütöttünk, szarvas- és medveszalámit, sajtot kóstoltunk. A délutánt ebben a csodás környezetben játékkal, sportolással, beszélgetéssel töltöttük.

A nap utolsó programjaként még megálltunk Gyergyóújfalu határában, és megnéztük Románia legnagyobb andezitbányáját.

 

 Az ötödik napon Parajd volt az első úti célunk.  Az itt található sóbánya is felejthetetlen emlék marad számunkra a látvány és az egészséges levegő miatt. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a bányában a gyógykezelések mellett játszóház, sótörténeti kiállítás is található.  

Következő állomásunk Szováta volt. Idegenvezető mesélt nekünk a város történetéről, megcsodáltuk a régi villákat, és körbesétáltuk a felbecsülhetetlen értékű Medve-tavat.

Ezen a napon a Súgó-barlangba is ellátogattunk, ahol zseblámpákkal mentünk, és sok érdekes cseppkövet láttunk, sőt denevéreket is megpillanthattunk.

A nap egyik kiemelkedő helyszíne a Békás-szoros volt, ahol 200-300 méter magas meredek sziklafalak között túráztunk, és közben csodálkozva néztük ezt a természeti ritkaságot. Itt a lengőhídon való átsétálással a bátorságunkat is bizonyíthattuk.

Ezt követően a Gyilkos-tóhoz mentünk.

 

2024. május 5-én reggel, az utolsó napon megköszöntük szállásadóinknak a szíves vendéglátást, a törődést, a finom ételeket, a velünk kialakított barátságos és közvetlen kapcsolatot.

A búcsúzás után Fehéregyházán megtekintettük a Petőfi Sándor Múzeumot, ahol megemlékeztünk fényképek és korabeli iratok alapján a költő életútjáról is. Megkoszorúztuk a Petőfi-szobrot és a tömegsírt.

Következő állomásunk Vajdahunyad vára volt. A Hunyadi János által építtetett várban sok fegyvert, korhű katonai ruhát, berendezést, használati tárgyakat és érdekességet láthattunk.

Kirándulásunk utolsó helyszíne Arad volt. Itt koszorút helyeztünk el a 13 aradi vértanú emlékművénél és a Szabadság-szobornál, rövid sétát tettünk a város központjában, megtekintettük a Városházát is, majd a jóízű hamburgerezés után elindultunk haza.

Este 9 órakor érkeztünk Kelebiára, ahol búcsút vettünk a kunbajai diáktársaktól, megígérve, hogy továbbra is tartjuk a kapcsolatot, folytatjuk a barátságokat.

 A Határtalanul Program keretében várakozásunknak megfelelően nagyon sok szép helyre jutottunk el, személyesen is megtapasztalhattuk, megnézhettük az iskolai tanórákon tanultakat. Sok érdekességet is megismertünk, amely egy életre szóló emlék lesz számunkra. Hihetetlen volt, hogy májusban még havat is láthattunk a hegytetőkön. Kirándulásunk megkoronázásaként a hazaindulásunk reggelén két medvebocsot is láttunk a buszból. Hisszük, hogy azért voltak ott, hogy elköszönjenek tőlünk.

Többen is megfogalmaztuk, amennyiben lehetőségünk lesz rá, máskor is szeretnénk ellátogatni Erdélybe.

Szeretnénk megköszönni mindazoknak a szervezőknek, idegenvezetőknek, szállásadóknak, kísérő pedagógusainknak a munkáját, akik lehetővé tették számunkra ezt a felejthetetlen utazást.

 

7. osztály